Volt már valaha, igazán vad ötleted, álmod, spontán nekiindulásod a világnak? Ha nem, ne szomorkodj, csak tanulj a történetemből, hátha legközelebb téged visznek el egy „álomútra”.
Közel egy éve, hajnalban olvastam egy NG cikket egy fiatal magyar fotósról és az őt kísérő kulturális antropológusról, aki valahol Afrikában jártak…Rákerestem a srácra neten, és írtam neki egy pár soros gratulációt, hozzátéve, hogy ha lesz legközelebb expedíciója tudassa velem…
Jegyzeteket rendezek, képeket válogatok. Számokat hallgatok, amik velünk voltak a hosszú úton…merthogy az álom valósággá vált…amit, akkor ott egy februári éjszakán beleírtam a naplómba idei célként: Grand Africa Tour 2013…
3 hónap, 4 kerék, 9 ország, 28 000 km-nyi megakaland a világ egyik legszegényebb kontinensén Afrikában.
Kezdetben úgy éreztem magam, mint aki egy extra szafarin vesz részt az anyósülésen. Persze ezt az álmomat G. hamar „szertefosztotta”. Kezdődött a reggeli korán (hajnalban) keléssel és az őrmester stílussal, folytatódott a szállás kereséssel, kaja intézéssel, alkudozással, papírok, vízumok töltögetésével, szervezéssel egyszóval mindennel, ami nem a fényképezőgép és az autó kormánykerekével történő művelet volt…de nem panaszkodom, hamar felvettem a kesztyűt.
A mélyvíz csak az elején jó az újoncnak, így érkezésem után nem sokkal, már az Afarok földjén szeltük a homokot dzsippünkkel 4esben. Közben egyszer kétszer itt is megálltunk, de fő célunk az ERta’Ale vulkán volt, ahol 3 éve több tudóst is kivégeztek az éjszaka leple alatt.
